A receptről annyit, hogy Karácsony előtt kaptam Nagymamától. Ő már nagyon sokszor elkészítette ezt a rendkívül egyszerű aprósüteményt, ami mindig hamar elfogy. Az eredeti recept Mama egyik régi süteményeskönyvéből való, ahol ugyanezzel a névvel szerepel, amin én nem is akartam változtatni. 🙂 Karácsony előtt tehát nekem is meg kellett sütnöm és bátran ajánlom mindenkinek. Igazi “nagyi süti”, amivel nem foghatunk mellé; nagyobb ünnepek előtt pedig nagyon is jól jönnek az ilyen finomságok, amiket napokkal előbb el lehet készíteni, mert ahogy az eredeti recept is írja: “Minél tovább áll, annál jobb.” És ez tényleg így igaz.
Hozzávalók:
30 dkg liszt (nálam fehér tönkölyliszt)
12 dkg zsír (lehet vaj, vagy akár margarin is, mondjuk én utóbbit egyáltalán nem használok, de zsírral a legjobb)
1 dkg friss élesztő (felfuttatásához kevés tej, nálam nagyjából 1 dl)
lekvár a töltéshez (nálam házi, cukor nélküli szilvalekvár)
Elkészítés:
A tejet meglangyosítjuk, kevés (kb. 1 teáskanál) mézzel (cukorral) elkeverjük. Belemorzsoljuk az élesztőt és megvárjuk, míg szépen felfut. Addig egy tálba kimérjük a lisztet, hozzáadjuk a puha zsírt, majd hozzáöntjük a megkelt, élesztős tejet is. Ezt kézzel jól kidolgozzuk, majd egész vékonyra kinyújtjuk és egy nagyobb fajta pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. Közepébe lekvárt teszünk, összehajtjuk, széleit jól lenyomkodjuk, hogy sütés közben ne tudjon kifolyni a lekvár és 180 fokos sütőben egész világossárgára sütjük. Még melegen vaníliás porcukorba hempergetjük. Nagyon kiadós sütemény.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: